Ezúttal két olyan eszközről szeretnék beszélni, amelyekhez aligha társítunk elsőre kórházi ágyat, traumatológust vagy műtőt. Az egyik az e-roller, a másik a trambulin. Két egészen különböző világ. Az egyikkel közlekedünk, a másikon többnyire gyermekek ugrálnak. Nyáron mindkettő használata látványosan megjelenik a sürgősségi betegforgalomban, és a sérülések között sajnos akadnak olyanok is, amelyek jóval túlmutatnak egy horzsoláson vagy néhány napos fájdalmon.

Mennyi időt töltünk el életünk során úgy, hogy bár testben jelen vagyunk, a figyelmünk már a következő feladatnál jár? A kiégés nehezen felismerhető, mert rendszerint hosszú ideig zavartalan működéssel párosul. Az ember dolgozik, teljesíti a vállalásait, részt vesz a megbeszéléseken, elintézi az otthoni ügyeket is, és kívülről akár kifejezetten terhelhetőnek látszik. Közben fokozatosan fogy az energiája, romlik a koncentrációja, egyre nagyobb erőfeszítésébe kerül ugyanaz a teljesítmény, és lassan megváltozik a viszonya ahhoz a munkához, amely korábban fontos és kedves volt számára.

Mit tehetünk azzal az idős beteggel, akinek már nincs szüksége aktív kórházi ellátásra, azonban nem, vagy nehezen oldható meg az otthoni gondozás?

A napokban tartottuk meg az Uzsokiban a KoalaKör újabb összejövetelét, a várandós és kisgyermekes anyáknak, illetve apáknak létrehozott, szakembereket és sorstársakat összekapcsoló közösségi alkalmat. A legutóbbi összejövetel is megmutatta, milyen komoly társadalmi értéket teremthet egy jól működő, szakembereket és családokat összefűző kezdeményezés. A Szoptatás Világhete most lehetőséget teremt arra, hogy az anyák teljesítményének méricskélése helyett arról beszéljünk, hogy milyen testi, lelki és társadalmi feltételek alakítják ezt az érzékeny időszakot.

Régóta kutatják a munkahelyi kiégést. Tudjuk, hogy a túlterheltség, a kiszámíthatatlan és aránytalan feladatelosztás, a kedvezőtlen munkahelyi légkör és a rossz vezetői kultúra súlyos kockázatot jelent. A szociális kimerültségre viszont ritkábban hívjuk fel a figyelmet, pedig mindannyian érzékeljük - az egyre gyorsabb és kritikusabb véleményalkotás, megalapozatlan állítások, durva viták, számonkérések, fokozódó bizalmatlanság, szaporodó konfliktusok formájában.