Néhány nap múlva újra becsengetnek. Ettől a naptól kezdve az iskola naponta alakítja a gyerek tudását, önbizalmát és érdeklődését. A tanév végén természetesen számít majd, mennyit tanult. Legalább ennyire fontos azonban, hogy maradt-e kedve kérdezni, képes-e önállóan gondolkodni, és megőrizte-e azt az érzést, hogy az iskolában önmagaként is értékes.

Szolgáltatót keresünk, árakat hasonlítunk össze, minőséget mérlegelünk, értékeléseket olvasunk, és ha több lehetőség közül választhatunk, igyekszünk a saját szempontjaink szerint a legjobbat megtalálni. Egy betegség vagy egy rossz lelet kapcsán azonban ugyanezek a szavak más jelentőséget kapnak. • Van-e választása annak, aki egy órával korábban még arról sem tudott, hogy beteg? • Miféle versenyről beszélünk akkor, amikor sürgős műtétre várunk? • Milyen fogyasztó az, aki arról, amit igénybe vesz, jóval kevesebbet tud, mint az orvos, aki a kezelést javasolja? • És tulajdonképpen mit kap ilyenkor a beteg? Szolgáltatást? Szakértelmet? Esélyt arra, hogy meggyógyuljon?

Ezúttal két olyan eszközről szeretnék beszélni, amelyekhez aligha társítunk elsőre kórházi ágyat, traumatológust vagy műtőt. Az egyik az e-roller, a másik a trambulin. Két egészen különböző világ. Az egyikkel közlekedünk, a másikon többnyire gyermekek ugrálnak. Nyáron mindkettő használata látványosan megjelenik a sürgősségi betegforgalomban, és a sérülések között sajnos akadnak olyanok is, amelyek jóval túlmutatnak egy horzsoláson vagy néhány napos fájdalmon.

Mennyi időt töltünk el életünk során úgy, hogy bár testben jelen vagyunk, a figyelmünk már a következő feladatnál jár? A kiégés nehezen felismerhető, mert rendszerint hosszú ideig zavartalan működéssel párosul. Az ember dolgozik, teljesíti a vállalásait, részt vesz a megbeszéléseken, elintézi az otthoni ügyeket is, és kívülről akár kifejezetten terhelhetőnek látszik. Közben fokozatosan fogy az energiája, romlik a koncentrációja, egyre nagyobb erőfeszítésébe kerül ugyanaz a teljesítmény, és lassan megváltozik a viszonya ahhoz a munkához, amely korábban fontos és kedves volt számára.

Mit tehetünk azzal az idős beteggel, akinek már nincs szüksége aktív kórházi ellátásra, azonban nem, vagy nehezen oldható meg az otthoni gondozás?