Visszatérő téma a kórházak működése, a finanszírozás, de gyakran van szó a kapacitásokról és a betegutakról is. Ezúttal a dolgozók jólléte felől közelíteném meg a kérdést, mert egy intézmény valódi erejét az is megmutatja, mennyire figyel azokra az emberekre, akik a betegekért dolgoznak.

Az egészséghez való viszonyt tanuljuk. Otthon, óvodában, iskolában, rendelőben, képernyő előtt, váróteremben, esetleg elsősegély tanfolyamon, vagy kórházi pályaorientációs napon. Szerencsés esetben olyan környezetben növünk fel, olyan tanárokkal és ránk hatást gyakorló emberekkel hoz minket össze a sors, akik tisztában vannak azzal, mennyire fontos kora gyermekkortól fejleszteni az egészségértést, a testünkhöz, az egészséghez, vagy a betegséghez való viszonyunkat.

A napokban végigsöpört a hír a médiafelületeken, hogy 1949 óta tavaly született a legkevesebb gyermek Magyarországon. Miközben az országos adatok zuhannak és negatív rekordok dőlnek meg, az Uzsoki szülészete köszöni, jól van.

Tegnap tele volt a város ünneplőbe öltözött diákokkal. Fehér ingek, virágcsokrok, kicsit kényelmetlen cipők, meghatott anyák, büszkeségüket nyíltan vállaló vagy éppen sután leplező apák, nagyszülők, akik már az első fotónál törölgették a szemüket.

Az elmúlt időszakban sok visszajelzést kaptam a sürgősségi betegellátás működéséről. Ez ösztönzött arra, hogy egy gyors (100 fős) tájékozódó online felmérést végezzek, aminek az eredményeit az alábbi grafikonok mutatják be.