Hányszor fordult elő, hogy egy makacsabb köhögésre vagy náthára, „biztos, ami biztos” alapon antibiotikumot írattunk fel? És eközben vajon hányszor gondoltunk el azon, hogy a gyógyszer - teljesen fölösleges - beszedésével milyen folyamatokat indítunk el? Az antibiotikum az orvostudomány egyik legnagyobb vívmánya. Életeket ment, komoly betegségeket gyógyít, szövődményeket előz meg, ugyanakkor egyre többször látjuk, hogy a gondolkodás nélkül alkalmazott antibiotikum kúra során viszonylag alacsony várható haszon mellett jelentős kockázatot vállalunk magunkra.

Lassan ott tartunk, hogy szinte nincs olyan ember a közvetlen környezetünkben, aki ne panaszkodna állandó fáradtságra. Mintha kollektívé vált volna ez az érzés. Ha lehetne, napközben is aludnánk vagy elbújnánk, hogy ne kelljen semmivel foglalkozni. Hányan mondogatjuk magunkban, hogy „csak ezt az egy hetet bírjam még ki”? És hányszor realizáltuk utólag, hogy a hetek hónapokká, majd évekké nyúltak?

Pár nappal ezelőtt arról írtam, hogy az elhízásról szóló beszélgetéseknek az egyéni hibáztatás felől a rendszerszintű megértés irányába kell mozdulni. A posztom után sokan kerestek meg kérdésekkel, kérésekkel, történetekkel. Egy visszatérő gondolat sokak reakciójában a következő volt: „szerencsére gyógyszerek és injekciók segítségével ma már könnyen/ gyorsan lehet lefogyni”. Komolyan gondolja bárki, hogy ez lenne a megoldás?

Nőnap. Virágok, mosolyok, udvarias gesztusok. Ma megszaporodnak az emailek (nem kevés hirdetés érkezik ezen nap apropóján 😊), a Messenger és az SMS-üzenetek. Úgy érezhetjük, hogy ilyenkor a férfiak zöme figyelmesebb velünk. Mindez jólesik (többnyire), de valljuk be, hogy nem mindig, és nem mindenkitől. A nőnap tökéletes alkalom arra, hogy elgondolkodjunk azon, hogy mit jelent ma nőként jelen lenni, sőt helytállni a világban? A mindennapokban, a munkában, a családban, a döntésekben, a lemondásokban. Az írásom célja kizárólag az, hogy megosszak néhány - nem egymásból következő, nem logikusan felépített - gondolatot, ami talán rímel a nőnapra.

Ma reggel az egyébként szörnyű, de mindenhova begyűrűző híreket is át tudta szőni az elhízás problematikája. A legtöbben drámai számokat, rémisztő adatokat sorolnak az Elhízás világnapján. A statisztikák aggasztó képet rajzolnak, a megosztások gyorsan terjednek. Nem akarok béna poénokkal jönni, de itt és most talán elfér: már az adatok is súlyosak.