Televízió, számítógép, tablet, okostelefon. Képernyő előtt töltött idő, folyamatos ingerek, távolodás a valóságtól, virtuális világ. Félelem a valamiről való lemaradásról, társas kapcsolatok sérülése, beszédkészség és nyelvhelyesség romlása, pszichés és szomatikus tünetek megszaporodása, szülői szorongás és tehetetlenség érzésének növekedése. Babakocsiban ülő csöppség kezében okostelefon, étteremben / közlekedési eszközön ülő nagyobbacska gyermek ölében tablet. Járdán, autóban, étteremben, fitness teremben, akárhol – a telefonjára figyelő felnőtt. Ismerős?

Baj van. És még nagyobb baj lesz. Teljesen reális gondolat, hogy a közeljövőben annyira lecsökken a szakdolgozók száma, hogy egyre gyakrabban maradnak majd el bizonyos ellátások, hiszen hiába stabilizálódott az orvosok helyzete, hiába dolgozik sok nagytudású, profi szakorvos az intézményekben, szakdolgozók nélkül semmire nem mennek.  Közhelyes felvetésnek tűnik? Majd úgyis lesz valahogy? Eddig is mindig működött valahogy az ellátórendszer? 

Az elmúlt évek egyre népszerűbb és gyakran megosztó polémiája, hogy vajon állami kórházban vagy magánintézményben kezeltessük magunkat. Természetesen mindenkinek van véleménye, és sajnos gyakran azoknak a legmarkánsabb, akiknek nincs saját élményük, és csak elmondásokra, közösségi médiás bejegyzésekre vagy mások véleményére alapoznak. Megpróbálok segíteni az eligazodásban.