Betegként és gyógyítóként is nehéz kórházban átélni a karácsonyt. A betegek kiszolgáltatottabbnak, magányosabbnak érzik magukat, a gyógyító személyzetnek pedig a sokszor a szokásostól több feladat mellett a család hiánya is terhet jelent.

Milyen vezérelvek és kérdések mentén alakíthatják szolgáltatásaikat valóban betegközpontúvá az amerikai kórházak? Ezt vizsgálta a Health Care Transformation Task Force nevű amerikai egészségügy-szakmai egyesület egy 2016-os tanulmányában.

A betegfókusz fogalmáról egyre gyakrabban olvashatunk a nemzetközi egészségügyi szakirodalomban, a legfontosabb kérdés azonban az: hogyan lehet a szép gondolatokból valóság? Hogyan érhetjük el, hogy a vizsgálati eredmények, a dokumentáció és a statisztikák között ne vesszen el az ember, hogyan építhetjük újjá az orvos és beteg közötti értékalapú, bizalmi kapcsolatot?

Sokan még ma is csak egy kedves „pluszként” tekintenek a terápiás kutyára, ami (a gazdik szerint aki 😀) jókedvet hozhat ugyan, de nincs helye, sőt esetleg kifejezetten káros a „komoly” orvoslásban. A betegre figyelő gyógyító munka tabukat döntöget. Néhány évtizede még szentségtörésnek számított, ha a hozzátartozó bent akart aludni a gyermekével a kórházban. Ma már ez természetes. Most újabb falat kell lebontanunk.