A napokban végigsöpört a hír a médiafelületeken, hogy 1949 óta tavaly született a legkevesebb gyermek Magyarországon. Miközben az országos adatok zuhannak és negatív rekordok dőlnek meg, az Uzsoki szülészete köszöni, jól van.

Tegnap tele volt a város ünneplőbe öltözött diákokkal. Fehér ingek, virágcsokrok, kicsit kényelmetlen cipők, meghatott anyák, büszkeségüket nyíltan vállaló vagy éppen sután leplező apák, nagyszülők, akik már az első fotónál törölgették a szemüket.

Az elmúlt időszakban sok visszajelzést kaptam a sürgősségi betegellátás működéséről. Ez ösztönzött arra, hogy egy gyors (100 fős) tájékozódó online felmérést végezzek, aminek az eredményeit az alábbi grafikonok mutatják be.

A ritka betegségek napja kapcsán már érintettük a betegszervezetek jelentőségét, de a téma sokkal fontosabb annál, hogy néhány sorral elintézzük. Ezek a szervezetek az egészségügyi rendszer fontos, sokszor mégis alulértékelt szereplői, holott elképesztő hozzáadott értékkel rendelkeznek.

Ma reggel újabb üzenet várt a LinkedInen. Méghozzá egy fejvadásztól. Kedves, udvarias, készséges megkeresés volt, ahogyan általában lenni szokott. A feladó arról írt, hogy szívesen ajánlana kiváló szakembereket az egészségügybe, mert látja, hogy mekkora szükség van rájuk. Olvastam a sorait, és közben azon gondolkodtam, hogy az illetőnek – legjobb szándéka mellett - talán fogalma sincs arról, hogy mennyire mást jelent a munkaerő egy kórházban, mint bármilyen más területen.