Előre bocsátom: tisztában vagyok a fenntartásokkal. És igen, már hallom is az érveket a higiéniáról, a sterilitásról és a kórházi rendről.

Sokan még ma is csak egy kedves „pluszként” tekintenek a terápiás kutyára, ami (a gazdik szerint aki 😀) jókedvet hozhat ugyan, de nincs helye, sőt esetleg kifejezetten káros a „komoly” orvoslásban.

A betegre figyelő gyógyító munka tabukat döntöget. Néhány évtizede még szentségtörésnek számított, ha a hozzátartozó bent akart aludni a gyermekével a kórházban. Ma már ez természetes. Most újabb falat kell lebontanunk.

Magyarországon a terápiás kutyák jelenléte a szociális és oktatási intézményekben lassan természetesnek tekinthető. Gyógypedagógiai foglalkozásokon, fejlesztő pedagógiában, gyermekjóléti és gyermekvédelmi környezetben régóta bizonyítják értéküket. Az egészségügyi intézményekbe történő bejutásuk azonban még mindig külön engedélyhez kötött, és a jogszabály – egyelőre - nem támogatja a jelenlétüket.

Az Uzsokiban a rehabilitációs osztályon nap mint nap látom a csodát. Olyan betegek, akik már feladták, akik nem esznek, nem beszélnek, nem mozognak, szó szerint életre kelnek, amikor meglátják Sárit, az óriás uszkárt. Minden új értelmet nyer, hiszen a jutfalit odaani, vagy megsimogatni ezt a mindent értő, mindenkit szerető csupaszív kutyust, egészen más, mint a gyógytornász kérésére végtagot mozgatni.

Amikor a beteg megérinti az állatot, a szervezetében mérhetően megemelkedik az oxitocin szintje, miközben csökken a kortizol – a stresszhormon – koncentrációja. A vérnyomás stabilizálódik, a szorongás oldódik. A világ rózsaszínné válik.

Mit adhat a beteg számára egy jó egy terápiás kutya?

• Örömöt és reményt. Fényt visz a kórtermekbe, mosolyt csal az arcokra.
• Motivációt. Ösztönzi a mozgást, a kommunikációt, a játékot.
• Nyugalmat. Csökkenti a szorongást, a stresszt és a fájdalmat.
• Kapcsolatot. Segít feloldani a magányt, erősíti a szociális kötelékeket.
• Szeretet, a maga tiszta, feltétel nélküli jelenlétével.

Pszichológiai és szociális hatások

• Szorongás és depresszió csökkentése. Gyermekellátásban végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a terápiás kutya jelenléte a gyermek sürgősségi osztályon jelentősen csökkentette a gyermekek és szülők szorongását. Idősek körében, depressziós tüneteknél végzett meta-analízis is mérsékelt hatást mutatott a depressziós tünetek csökkentésében.)
• Kommunikáció és szociális interakció. A kutya témát ad, elősegíti a kommunikációt, különösen azoknál a betegeknél, akik nehezen nyílnak meg.
• Életminőség javítása. Ezt szerintem nem kell elemeznem, pláne annak, aki maga is gazdi 😀.

Lehet egy kutya szakmai kérdés?

Szerintem nagyon is. Sőt, ideje volna végre így beszélni róla. A kérdés azért fontos, mert pont a kórházi közegben van különösen nagy jelentősége minden olyan eszköznek, amely oldja a szorongást, segíti a mozgást, és emberibbé teszi a gyógyulás folyamatát.

Érdemes megvizsgálni, hol tartunk ma a jogi szabályozás és a gyakorlati alkalmazás terén.

Magyarországon a jogi keretek már léteznek, de a gyakorlat még gyerekcipőben jár. A 27/2009. (XII. 3.) SZMM rendelet pontosan definiálja a terápiás kutyát: olyan segítő kutya, amely habilitációs és rehabilitációs folyamatokban vesz részt. Sőt, a 4/2020. (II. 6.) EMMI rendelet értelmében a segítő kutyák – így a terápiás kutyák is – beléphetnek a közszolgáltatást nyújtó intézményekbe, tehát az egészségügyi intézményekbe is.

Akkor miért ritka vendég mégis a négylábú terapeuta a magyar kórházakban?

Mert hiányoznak az egységes, országos szintű intézményi protokollok. A döntéshozók és az intézményvezetők egy része még mindig infekciókontroll-kockázatot lát ott, ahol valójában gyógyító erő van. Pedig a nemzetközi adatok (például a CDC vagy a SHEA útmutatói) egyértelműen kimondják, hogy a megfelelően szűrt, oltott és vizsgázott terápiás kutyák nem jelentenek nagyobb fertőzésveszélyt, mint egy látogató vagy maga a kórházi személyzet !

Ideje lenne túllépni azon a szemléleten, hogy a kutya csak a szociális szférába vagy a gyermekek mellé való. Egy stroke utáni rehabilitációban, egy onkológiai osztályon vagy a palliatív ellátásban a kutya nem „szórakoztató eszköz”, hanem a szakmai csapat integráns része.

Hiszem, hogy eljött az idő a szabályozás finomhangolására. Olyan környezetet kell teremtenünk, ahol a kórházak félelemből nem bezárják az ajtót a segítő állatok előtt, hanem szakmai alapokon nyugvó protokollok mentén hívják be őket a gyógyítás folyamatába. A betegnek joga van minden olyan segítséghez, ami lerövidíti a kórházi tartózkodást és javítja az életminőségét.

Ugye aki olvassa és döntéshozó, nem Sárit tessékeli ki a kórházunkból, hanem bölcsen azért kezd el dolgozni, hogy minél több helyen legyen terápiás kutya, aki igenis sokat tesz a betegekért, időnként sokkal többet, mint amit bárki elképzelni tud?

• Te el tudnád fogadni, hogy a kórtermedben – szigorú szabályok mellett – megjelenjen egy terápiás kutya?
• Volt már olyan élményed, ahol egy állat jelenléte segített a gyógyulásban vagy a traumafeldolgozásban?

Köszönjük Sárinak és a gazdájának, Madaras Ágnes Dórának!

Hajrá Uzsoki!