Kemény fizikai és mentális terhelésen vagyok túl, amely után bevallom, ma reggel fáradtabban ébredtem a szokottnál, mégis erősebbnek érzem magam. Szombaton Lettország fővárosában, Rigában vettünk részt versenytársammal a harmadik Hyrox versenyünkön. Az előző időnkhöz képest több mint három percet javítottunk.

Kevés dolog képes annyi embert egyszerre megmozgatni, mint a sport. Tegnap tele volt a város szurkolókkal, megannyi örömmel, feszültséggel, reménnyel és felszabadultsággal az arcukon. Emberek érkeztek a világ számos pontjáról, különböző nyelveken beszéltek, más csapatért szorítottak, mégis ugyanaz az izgatott, felszabadult várakozás mozgatta őket. Mindazt, amit csak egy BL döntő adhat egy városnak.

Visszatérő téma a kórházak működése, a finanszírozás, de gyakran van szó a kapacitásokról és a betegutakról is. Ezúttal a dolgozók jólléte felől közelíteném meg a kérdést, mert egy intézmény valódi erejét az is megmutatja, mennyire figyel azokra az emberekre, akik a betegekért dolgoznak.

Az egészséghez való viszonyt tanuljuk. Otthon, óvodában, iskolában, rendelőben, képernyő előtt, váróteremben, esetleg elsősegély tanfolyamon, vagy kórházi pályaorientációs napon. Szerencsés esetben olyan környezetben növünk fel, olyan tanárokkal és ránk hatást gyakorló emberekkel hoz minket össze a sors, akik tisztában vannak azzal, mennyire fontos kora gyermekkortól fejleszteni az egészségértést, a testünkhöz, az egészséghez, vagy a betegséghez való viszonyunkat.

A napokban végigsöpört a hír a médiafelületeken, hogy 1949 óta tavaly született a legkevesebb gyermek Magyarországon. Miközben az országos adatok zuhannak és negatív rekordok dőlnek meg, az Uzsoki szülészete köszöni, jól van.